1. Rész

Tűnődve lépdeltem ki az iskolából. A város zsongott, és kocsik brummogtak el mellettem.

Hideg volt, az ég már vérvörös volt az alkony ecsete festette. Szél fújdogált, és egyre több fény gyúlt ki a felhőkarcolók ablakaiban. Élet veszélyes volt ilyenkor egyedül menni az utcán, fogtam egy taxit, beültem, és elhajtattam a házunkig, és ott kiszálltam. Kicsi volt, mármint a többi 10 emeleteshez képest, de tisztább, mint más épületek. Kifizettem a taxit, és beírtam a kódot. Törlés-66-66-39-66-törlés. Az ajtó pittyegve kinyílt, én pedíg beléptem a hallba. Megnyomtam a liftet hívó gombot. Lassan utaztam fel, a 6. és egyben legfelsőbb szintre. A folyosón balról sorban a harmadik rácsos ajtó a miénk. Kibányásztam a zsebemből a kulcscsomómat, majd kikerestem a megfelelő kulcsot, és 3× megforgattam a zárban. Beléptem az előszobába, és szintén kulcsra zártam az ajtót magam mögött, és felkapcsoltam a villanyokat. Anyukám még nem volt itthon. Álmosan levágtam magamat az ágyra. Hát ja. átlagos nap, de végre péntek. Ó, péntek, áldott legyen! Ami megszabadít a hétköznap ölő gondjaitól...
Ezután átböngésztem a hűtőt. Egy adag túró gombócot vacsoráztam, majd megírtam a leckémet. Nem volt túl nehéz, csak megerőltető. De kezdődik a hétvége. Anyám hazaért...